https://static8.depositphotos.com/1055238/936/i/950/depositphotos_9369354-stock-photo-crossroad-question-road-sign-with.jpg
1.
Lelki, szellemi (pszichikai) felkészülés
Háttérbe szorítom az egómat. Fölébe emelkedem, hogy nyitottá
váljak az új gondolatok, érzések megismerésére, szükség szerinti
befogadására. Az egyéniségem, személyiségem
persze marad ugyanaz, a véleményem a dolgokról ugyancsak, de meghatározó lesz a
nyitottság, befogadó készség.
Ha eddig maradéktalanul nem is, mostantól toleráns, pluralista,
objektív (türelmes, befogadó és tárgyilagos) leszek…
2.
Relaxálás
Az ellazulás (relaxálás) elsődlegesen pihentető gyakorlat.
Elsajátítani és begyakorolni legkönnyebben hanyatt fekve lehet;
elsötétített, csöndes szobában, kényelmes fekvőhelyen.
A ruhám meglazítom annyira, hogy semmi se szorítson.
Hanyatt fekszem. Lábaim annyira széttárom, hogy a combjaim ne
érjenek össze. Karom kétoldalt a törzsem mellett, de nem ér a testemhez. Szemhéjam
lazán lecsukom.
Gondolatban elkezdem mondogatni: egész testem ellazul; lassan megnyugszom; pihenek… Többször
megismétlem. Aztán rádöbbenek, hogy gondolataim elkalandoznak. De nem szabad,
hogy ez felbosszantson, hiszen, míg az embernek nincs kellő gyakorlata, ez természetes.
Persze igyekszem, hogy a kalandozás helyett az ellazulási szándék maradjon az
elmémben.
Következő lépés: sorra veszem a végtagjaimat. Kezdhetném
bármelyikkel, de én most is, mint előzőleg, a bal lábammal kezdem.
Arra gondolok (tulajdonképpen sugallom magamnak): bal lábam ellazul, izmaim elernyednek… A
lábfejem melegség önti el… A bal lábam már ellazult…
Következhet a jobb láb ugyanígy, majd a bal kar, a jobb kar, az
alhas, a has, a mellkas, a nyak, a bal váll, a jobb váll, az arc, a homlok, a
fejbőr (tehát lábfejtől a fejtetőig). Befejezésül: egész testem ellazult…, ellazult…, kellemes melegséget érzek…
[A relaxáció lényege: testünk izmai ellazuljanak, megpihenjenek,
elménket (és ezáltal szellemünket/lelkünket) ne gyötörjék kínzó (dühítő, idegesítő,
feszültséget, szorongást keltő) gondolatok.]
3.
Vizualizáció
A „Zsidó meditáció” (1) a héberül nem tudóknak a könnyűszerrel begyakorolható
A betű vizualizációját javasolja. A héber ábécét ismerőknek az alef betűt. Én eleinte hol az A-t, hol
egy korábban már többször fölidézett kép vizualizálását választottam. Az is
előfordult már, hogy a mekkai Kába követ idéztem föl. Gyakrabban Jézus
keresztjét… Mostanra a keresztnél kötöttem ki.
A vizualizáció szerepe különben, hogy az elmélyülés minél
teljesebb legyen, és az ember jobban ráhangolódjék új képek, új érzelmek és
gondolatok befogadására.)
4.
Elmélyedés
Számolás lassú lélegzetvételenként gondolatban tíztől – esetleg
húsztól - zéróig visszafelé.
5.
Vizualizáció újra
Megismételhető az előző vizualizációs kép is, de ha már szert
tettünk némi gyakorlatra, akkor annál „nehezebbet” (bonyolultabbat) próbáljunk felidézni. De csak akkor és úgy,
ha könnyedén sikerül. Ha nem, akkor jobb a begyakoroltnál maradni.
Én egy általam kreált helyzetet választottam. Oázis a
sivatagban. Jézus háttal nekidőlve egy pálmafa tövében ül. Egyedül van, pihen
és töpreng. A tanítványok és más kísérők tőle távolabb a fák alatt
tesznek-vesznek…
6.
Kérdésfeltevés
Bármi megkérdezhető, amire az ember kíváncsi.
(Vigyázat; előfordulhat, hogy a kérdező el sem jut a mondat
végére, közben hallja a választ. Van, de ez a ritkább, amikor picit várni kell
a válaszra. És az is, hogy ez csak ennyiből áll: „Gondolkozz, tudod a választ!”)
7.
Beszélgetés
Szabad a pálya.
Nem próbáltam ki, nem is áll szándékomban, csak feltételezem,
hogy a nyegléskedés, tiszteletlenség következetesen kerülendő. Ne felejtsük: nem vagyunk egyenrangú felek...
¯
A kérdés és a válasz természetesen a fejünkben (elménkben,
tudatunkban) fogalmazódik meg. De érezzük – én legalábbis éreztem – hogy ez más
válasz. Másnak a válasza. Eleinte azonnal nem is tudtam elfogadni.
Meghökkentem, és ha akkor teljesen éber lettem volna, nyilván le-föl rohangálni
kezdek, és közben a fejem fogom, ahogy szoktam, amikor meglepő és/vagy
meghökkentő új gondolattal szembesülök.
A „találkozó” (valójában sajátos meditáció) után – már
lecsillapodva – csak sétálgattam és gondolkodtam. Aztán elfogadtam,
tudatosodott bennem: nem az én korábbi véleményem, hanem ez az új, a most kapott,
megtalált válasz a helyes és igaz. Amit hallottam, azt kell tennem, ha jó
megoldást keresek és akarok.
¯
P.s. Sikerült Isten humoráról is bizonyságot szereznem.
Megkérdeztem: „Az ateisták is választ kapnak kérdéseikre?”
A válasz: „Ha hozzám
fordulnak…”
¯¯¯
Ezt a
beszélgetést sem árt azonban kontrollálni. (Isten feltehetően nem orrol meg érte.)
Honnét tudhatom, hogy Istennel beszéltem?
1. Kizárásos
alapon szűkíthetem a kört, s amikor már csak 3 lehetőség - Isten, Sátán (alias
abszolút gonoszság), „alkalmi” tudathasadás - van, akkor...
2. a
kapott válaszok utólagos elemzéséből nyerhetek megerősítést.
A tartalom, a stílus és a személyiség összevetéséről van szó.
Csak a példa kedvéért: a kollektív (ennélfogva a saját) tudattalanban sajátos
szellemi organizmusként megbújó sátáni erő nem valószínű, hogy azt ajánlaná,
legyek türelmes, megértő és megbocsátó. Illetve holmi hátsó szándéktól
vezérelve „súghatná”; ezért is nem egy adott mondatot kiragadva ajánlatos
elemezni, hanem a teljes szituációt, és az esetleges következményeket is
számításba venni.
Ajánlatos észben tartani azt is, amit Aryeh Kaplan a Zsidó meditáció c. kötetében az ilyen típusú „eszmecseréről” írt.
„Az Istennel folytatott
beszélgetés módszerében nincs ilyen visszahúzó erő. Igaz, hogy más meditációs
formákhoz hasonlóan ez a technika segít az ego legyőzésében. Mindenesetre a
módszer valami erősebbel váltja fel az egót. Az Istennel való beszélgetésben megújultan
és más perspektívából tekintünk magunkra, és kezdjük úgy látni önmagunkat, mint
Isten kiterjedését. Ez a meditáció mintegy Isten partnerévé tesz bennünket. Például,
ha valaki a jövőre vonatkozó terveit beszélte meg Istennel, és még mindig
jólesően gondol rájuk, akkor a döntés és a céltudatosság érzése megerősödik.
Természetesen veszélyek is megjelenhetnek az ellenkező irányból.
Ha valaki nem építi le megfelelően az egóját, annyira akaratossá és makaccsá
válhat, hogy az emberek nem tudnak bánni vele. Semmi sem olyan ízléstelen, mint
ha valaki úgy viselkedik, mintha egyenes összeköttetésben állna Istennel. Ezért
tehát a cél az egyensúly elnyerése és megtartása.”
A
kollektív tudattalanban megbújó sátáni erő azonban akár a „világosság angyala”
álcáját is magára öltheti…
Egyáltalán, ha gyanúm támad, hogy nem
Isten válaszolt, akkor - de mindentől függetlenül is - feltehetem magamnak a
kérdéseket:
1. Mi
lehet a válasszal a válaszoló célja?
2. Ha azt
teszem, amit ajánl, mire jutok, és milyen következményekkel számolhatok?
3.
Hogyan illeszkedik ez a (végtelen) ok – okozati láncolatba? Abba, melynek
jelenleg az egyik (ideiglenes) végén vagyok én, a másikon az „ősok”, Isten (az
abszolútum a maga végtelen - isteni – legbensőbb lényegével).
______________________
(1) Aryeh Kaplan Zsidó meditáció/Gyakorlati útmutató;
fordította: Tarnóc János, szakmailag ellenőrizte: Raj Tamás. Vince Kiadó, 2004.
(2) I. mű 117 – 118. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése